H-P: 8:00-17:00 06 80 182 182
Online hallásteszt
Tesztelje hallását online hallásvizsgálatunkkal. A teszt csak pár percet vesz igénybe, és előzetes értékelést kaphat arról, hogy milyen a hallása.

Agyunk hallóközpontja olyan, mint egy nagy teljesítményű biológiai számítógép, amely sohasem áll le: éjjel-nappal, megállás nélkül elemzi és dolgozza fel a beérkező hangmintákat, és megvéd attól, hogy ezek az ingerek túlterheljenek minket.

De hogyan is működik pontosan mindez? Hogyan tudja kiszűrni az agyunk a minket körülvevő hangzavarból a megfelelő hangokat? A jelenség hátterében egy rendkívül összetett folyamat áll, amely több millió éves evolúció révén fejlesztettünk és finomítottunk ki.

A legfontosabb hallószervünk: az agy

Ha fülünk már befogadta a beérkező zajokat, a fülcsiga pedig elektromos impulzusokká alakította őket, akkor kezdődik el a hallás folyamatának legnagyobb munkával járó szakasza. Agyunknak ugyanis ezen a ponton villámgyorsan kell kibogoznia, elemeznie és jelentéssel ellátnia a rendkívül bonyolult idegi impulzusokat.
Első lépésben a hallóközpont alkotóelemeire bontja az idegi jelek formájában beérkező, összetett hanghullámokat: hangmagasságra (frekvenciára) és hangerőre (amplitúdóra). Ezt követően összeveti az elemzett hullámokat a már tárolt mintákkal (emlékeinkkel). Ezáltal az agyunk felismeri a zaj forrását, és megállapítja, hogy milyen jelentést rendeljen hozzá. Például azt, hogy beszédről van-e szó, vagy olyan zajról, amely veszélyt jelez. Tudatunk így kizárja például a szél zúgását vagy az éttermi zajok kavalkádját, míg a partnerünk beszédhangjait kiszűri és felerősíti, hogy jobban megértsük. Ez az állandó, automatikus szűrési folyamat elengedhetetlen a számunkra, hiszen képtelenek lennénk a környezetünk minden zajára odafigyelni.

Egy nemrég megjelent német tanulmány kimutatta, hogy a releváns és irreleváns zajok közötti különbségtétel képessége a bal agyféltekében „lakozik”. Rámutattak továbbá, hogy habár az agyunk legtöbbször „automatikusan” dönti el, hogy mely zajokat érzékeljük, ezt a folyamatot tudatosan befolyásolhatjuk, ha egy adott zajra koncentrálunk: például egy bizonyos személy hangjára egy zsúfolt helyiségben, vagy egyetlen hangszerre egy zenekari darab hallgatása során.

Veszély? A hallóközpontunk sosem alszik!

Mindegy, hogy mennyit vagy milyen mélyen alszunk: a hallóközpontunk (melyet a szakemberek hallókéregnek neveznek) soha nem kapcsol ki teljesen. Annak érdekében viszont, hogy az agyunk többi területe és a testünk kipihenhesse magát, a hallásközpont egyszerűen kizár majdnem minden beérkező zajt. Legyen szó például az ablakot verő esőről, vagy éppen a folyamatosan elzúgó járművek zajáról. De amint egy olyan hangot hallunk, amely fontos lehet a számunkra, azonnal felébredünk. Ez történik például akkor, amikor egy anyuka meghallja, hogy felsír a kisbabája. Vagy ha szokatlan zaj, ordítás vagy robbanás töri meg az éjszaka csendjét.

A fejünkben lévő tűzfal


A hallókéreg így egyfajta természetes szűrőként működik, amely éjjel-nappal megvéd attól, hogy az ingerek túlterheljenek minket. Ez a belső tűzfal elengedhetetlen a jóllét és az egészség megőrzése szempontjából – különösen napjainkban, amikor valamennyi érzékszervünket ingerek hada bombázza szüntelenül.
 
Ugyanakkor ahhoz, hogy hallóközpontunk ezt a rendkívül fontos funkciót elláthassa, jól működő fülekre van szüksége. Az agyunk tehát csak akkor tudja felismerni, hogy mely zajok fontosak a számunkra, és melyeket kell kizárnia, ha hiánytalan és hibátlan akusztikai információkat kap. Ezért elengedhetetlen, hogy odafigyeljen hallása épségére, és következetesen óvja azt (a kulcsszó: megfelelő munkahelyi hallásvédelem). Ha netán mégis azt észlelné, hogy romlik a hallása, semmiképpen ne halogassa a dolgot sokáig: keressen fel egy hallásgondozó szakembert – hiszen elég mindössze néhány év késedelem, és már semmilyen hallássegítő eszközzel sem lesz lehetőség a halláskompenzációra. Ennek oka, hogy az agyunk elfelejti a hallás képességét, ha hosszabb időn keresztül nem jut hozzá a megfelelő hangokhoz.

Ön hogyan boldogul egy koktélpartin?

Az olyan környezetek, ahol a zajok változatos, hangos kavalkádja vesz körül minket, mindig komoly kihívás elé állítják a hallásunkat: különösen az olyan helyek, ahol a sokfelől sok ember beszél egyszerre, és a háttérben még akár zene is szól, például vendégekkel teli éttermek és szórakozóhelyek. Azok számára, akik – akár csak csekély mértékű – hallásveszteséggel élnek, az ilyen környezetben eltöltött idő kifejezetten frusztráló is lehet – abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ilyen helyzetekben nem tudnak élvezhetően beszélgetni. Az úgynevezett koktélparti-jelenség képességének elvesztése gyakran a nagyothallás korai jele.

A beszéd megértése

A füleink által befogadott beszélt nyelv nem más, mint hanghullámok bonyolult egyvelege. Agyunk részéről óriási teljesítmény, hogy ezt az egyveleget ki tudjuk bogozni, és meg tudjuk fejteni. Hatalmas akadályokat kell áthidalnia, például az egységekre bontás problémáját: hogyan tudja a hallóközpontunk az elhangzott mondatokat olyan alkotórészekre bontani, amelyek összehasonlíthatók az emlékezetünkben tárolt mintákkal?
Erre a legtöbben azt válaszolnánk, hogy ezek az egységek nem mások, mint az egyes szavak. Ez azonban nem működne, hiszen a szavak a beszéd során majdnem minden nyelvben egymásba folynak. A betűk szintén nem alkalmasak arra, hogy egységként szolgáljanak, mivel az adott szótól és a hangsúlyozástól függően eltérően ejtjük ki őket. A beszédértést további tényezők is nehezítik, például a beszélő hangulatától és hangfekvésétől függő hangmagasság, a hangsúly, a különböző dialektusok és a változó beszédgyorsaság. Ezek mind erőteljesen befolyásolják a beszélt nyelv hangzását, így minden beszélő teljesen eltérő hangmintákat hoz létre, még akkor is, ha az elhangzott mondat egy és ugyanaz.

Úgy tűnik azonban, hogy az agyunk a beszédértés során mindezekkel a nehézségekkel könnyedén megbirkózik – ráadásul elképesztően gyorsan. Kimutatták, hogy normál beszédtempó mellett másodpercenként akár 14 beszédjelet is képesek vagyunk érzékelni. Bámulatos tény: ha a beszédtempó másodpercenként maximum 60 jelre gyorsul, a tartalom még érthetőbbé válik a számunkra.

Ezt a sebességet még a legmodernebb számítógépes technológiák sem tudják tartani: a mai napig nem készült még olyan beszédfelismerő program, amely ugyanolyan gyorsan és megbízhatóan tudná felismerni a beszélt nyelvet, mint egy ember.

A saját beszédünket halljuk a leghangosabban

Annak érdekében, hogy a tudatunkkal a lényegre koncentrálhassunk, az agy hallóközpontja meg tudja különböztetni a fontos zajokat a jelentéktelenektől, így képes a figyelmünket a releváns részletekre irányítani, például a beszélgetőpartnerünkre. Egy amerikai tanulmány szerint mindez úgy történik, hogy miközben másokat hallgatunk, illetve mi magunk beszélünk, a hallóközpontunk bizonyos régióinak aktivitása fokozódik, illetve csökken. És miközben mi beszélünk, valami egészen különleges dolog történik: annak érdekében, hogy a többi ember és a környezet hangjainak és zajainak kavalkádjában is megfelelően halljuk a saját hangunkat (ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a változó körülményekhez dinamikusan tudjunk alkalmazkodni), az agyunk célzottan gondoskodik arról, hogy a saját mondandónkat mindig a kellő hangerővel halljuk.

A hallóközpont: kicsi és elképesztő


Hol rejtőzik ez a varázslatos hallóközpont, amely szüntelenül csodákat tesz velünk? És egyáltalán mekkora? A válasz szinte hihetetlen: az úgynevezett hallókéreg nem nagyobb, mint a hüvelykujjunk körme, és az agykéreg egyik tekervényében rejtőzik. Ráadásul valójában két hallóközpontunk van: az egyik a bal, a másik a jobb agyféltekében. Mind a kettő tizenegy különböző ún. hallómezőből áll, amelyek együttesen felelnek a hangfrekvenciák teljes spektrumának érzékeléséért. Az újabb kísérletek alapján úgy tűnik, hogy egyfajta munkamegosztás történik a jobb és a bal oldali hallóközpont között. A bal hallókéreg például kiemelt szerepet játszik az akusztikai jelek felismerésében és értelmezésében. A tudósok azt is kimutatták, hogy hallóközpontunk két oldala között folyamatos, intenzív kommunikáció zajlik.

Az érzékek összjátéka

Az agyunkban nem csak a két hallóközpont kommunikál egymással: minden érzékünk összekapcsolódik, így a hallás és a látás is. Vizsgálatok segítségével kimutatták, hogy minden ember rendelkezik a szájról olvasás természetes képességével. Ha olyan ajakmozgást látunk, amely beszédképzésre utal, bekapcsol a hallóközpontunk – még akkor is, ha teljes a csend. Mindannyian ismerjük, megtapasztaltuk már ezt a jelenséget: jobban értjük, hogy mit mond valaki, ha közben látjuk is az illetőt. A személyközi kommunikáció egyéb eszközei viszont, mint például a mimika, teljesen hidegen hagyják a hallókérget.

Fülzúgás: az idegsejtek monológja

Hallóközpontunk azon csodálatos és nélkülözhetetlen képessége, hogy célzottan kiemeli és felerősíti a releváns hangokat, kedvezőtlen esetekben akár ellenünk is fordulhat. A tudósok úgy vélik, hogy a fülzúgás kialakulásának hátterében is ez a mechanizmus állhat. Konkrétan: ha a hallásképesség romlása következtében – általában az életkorból adódóan – bizonyos frekvenciák egyre ritkábban jutnak el a hallóközponthoz, az agy megpróbálja „felhangosítani” ezeket a frekvenciákat – még akkor is, ha egyáltalán nem is halljuk őket. Ily módon az agyunk egy olyan hangot generál, amely egyáltalán nem is létezik. A fülzúgás tehát nem a fül hibás működése miatt lép fel, hanem az agyban történő elváltozások okozzák. Egyes szakértők szerint a fülzúgás „az idegsejtek monológjaként” jellemezhető.

További témák

Így működnek a hallókészülékek
Weboldalunkon sütiket használunk. A sütik felhasználásáról, kérjük, olvassa el Sütiszabályzatunkat. Sütikkel kapcsolatos általános információkért látogasson el a: www.allaboutcookies.org weboldalra.