Az emberi hallás

• A hallás folyamata
• Az ép hallás
• A halláscsökkenés
• Idegi típusú halláscsökkenés
• Környezeti tényezők

A hang (hanghullám) a levegőn keresztül jut el a fülhöz, ahol a fülkagyló, mint egy tölcsér összegyűjti, majd a hallójáratba vezeti az összegyűjtött hangokat. A hallójárat végén a hang a dobhártyára csapódik, melyet az érkező hanghullámok megrezegtetnek, ezáltal "lengeni" kezd. Ezek a rezgések a középfülben található három hallócsontot szintén mozgásba hozzák (kalapács, üllő, kengyel).

Ez a mechanikus folyamat juttatja el a hangot - egy anatómiailag tökéletesen megszerkesztett természetes erősítésen keresztül - a belső fülig. A belső fülben kezdődik el az idegi hallás érzékelése, a hallottak dekódolása.

A belsőfül egy csigaházra hasonlít leginkább - latinul: cochlea -, méretét tekintve akkora, mint egy cseresznyemag. Felépítése és működése nagyon összetett, egy rendkívül bonyolult anatómiai „mérőeszköz”. A csiga képes a nagyon halk - nagyon hangos és a finom hangmagasságok egyidejű érzékelésére. Ebben az érzékeny szervben (csiga) alakul át a hanghullám elektromos impulzussá, mely innen a hallóidegen keresztül jut el a hallóközpontba, mely az agytörzsben helyezkedik el.

Az agy „hallásérzetté” dolgozza fel a kapott elektromos jelet. Ez egy tanulási folyamat, mely a születéstől kezdve működik. „Felismerni” és „megérteni” - annyit jelent, hogy az észlelt hangahatást zenének, beszédnek, vagy zajnak értelmezi-e a hallóközpont. Amennyiben a hangerő több mint 0 dB (decibel), épp csak halkan hallható valami -ezt nevezzük hallásküszöbnek (ép hallás esetén). 120 dB felett a hangerő kellemetlen, fájdalmas erősségűvé válik.

Az ép hallás hallóképessége a mély-, közép-, és magas hangok területén belül változó – nem állandó. Hallásunk az 1000 és 4000Hz (hangmagasság mértékegysége) közötti területen a legjobb. Ezen a területen képezzük a beszéd megértéséhez legfontosabb hangzókat (főként mássalhangzók) A hallás és a beszéd az evolúció során együtt fejlődött.

Egy halláscsökkenés esetében a hangvezetés az összes hangmagasságra kihat, ezáltal tompább hallást eredményez, vagyis kisebb intenzitású energiával jut el a hang a belső fülbe (csiga). Emiatt kevesebb hangnyomás alakítható át elektromos impulzussá, ez az oka annak, hogy az érintett mindent halkabban hall. Ezekben az esetekben általában egy fül-orr-gégészeti műtét javíthat a halláson – mindenféleképpen kérje ki fül-orr-gége szakorvos véleményét! Amennyiben műtéti beavatkozással a vezetéses halláscsökkenés nem korrigálható, egy egyszerű hallókészülékkel és a szükséges erősítés pótlásával a természetes hallás képessége ismét visszaállítható.

Az ilyen típusú halláscsökkenések hátterében, általában a Cohlea (csiga) károsodása áll. A hangvezetés (középfül) rendben működik, egészen a belsőfülig, itt azonban nem megfelelő a hanghullám elektromos impulzussá való átalakítása – ezt a csigában elhelyezkedő szőrsejtek károsodása okozza. További okként a csigát az aggyal összekötő hallóidegpálya zavara is felmerülhet.

Az idegi halláscsökkenés kezdetleges eseteiben a mély hangok általában még nem, vagy kevésbé érintettek, a magas hangok viszont nagyobb erősítést igényelnek. Vannak, akik a hangerőre érzékenyebben reagálnak, mint az ép hallással rendelkezők. Az érintett személyek nem, vagy csak nagyon ritkán érzékelik saját maguk, hogy hallásukkal nincs minden rendben. Az előnytelen és kellemetlen helyzetek akkor kerülnek előtérbe, mikor több személlyel kell társalogni egyszerre egy zajosabb alapkörnyezetben. Általában az érintett közvetlen környezete észleli legelőször a hallás csökkenés okozta problémákat.

Hallásunk ki van szolgáltatva környezetünknek, amiben élünk. A minket körülvevő hangerő, környezeti zaj kihat a hallásra és károsíthatja azt. Ezt bizonyítja a nagyothallással élők magas száma, adott gyárvárosok térségeiből. Kevesen tudják, hogy egy egyszeri ártatlannak hitt durranás, például: durranó játék pisztoly, petárda, lövés, életre szóló halláskárosodást (zajártalom) okozhat. Hasonlóan káros zajterhelés éri fülünket utcai forgalomban, munkahelyeken (gyárak), szórakozóhelyeken (diszkó, koncert). Idegi halláscsökkenést okozhatnak még fertőző vírusos megbetegedések és bizonyos halláskárosító antibiotikum származékok is, vagy oxigénhiány – ennek előfordulása ritkább. A hallás védelmének érdekében munkavédelmi szabályozások léptek életbe. Amennyiben a zajártalom meghaladja a napi 3 órát és hangereje több, mint 80dB, úgy az zajártalomból adódó idegi nagyothallást eredményezhet. Ezen a ponton említenénk az MP3 lejátszó, Discman és egyéb fülbe helyezhető, zenehallgatására alkalmas eszközöket használó fiatalokat – ők is ki vannak téve ennek a zajártalomnak nap, mint nap.