Hallásveszteség – nagyothallás
A szem mellett a fül a legfontosabb érzékszervünk. A hétköznapi kommunikáció során túlnyomó részben a hallásunkra hagyatkozunk. Ennél sokkal többet köszönhetünk viszont a hallás képességének: a hallásunk megbízhatóan figyelmeztet bennünket a veszélyekre. Ráadásul egy sor élvezettel is megajándékoz bennünket: megnyitja számunkra a zene világát, vagy akár a természet hangjait – például a madárcsicsergést vagy a fák susogását. Éppen ezért jár súlyos következményekkel a halláscsökkenés mindennapi életünk szempontjából. De hogyan is alakul ki a hallásveszteség? Milyen változások történnek a fülben? És mi okozhatja ezeket? Itt minden lényeges kérdésre megtalálja a választ a nagyothallással és a hallásveszteséggel kapcsolatban. Kezdjük a jó hírrel: teljes hallásveszteség, illetve siketség csak nagyon ritkán fordul elő. A legtöbb hallásprobléma hatása enyhíthető, vagy akár egyenesen kiküszöbölhető egy hallókészülék segítségével. Fedezze fel, hogyan.
Áttekintés:
- Az első jelek
- Mi történik a hallásveszteség esetén?
- Mit tehetünk ellene?
- Hallásvesztés és fülzúgás – a stressz következményei?
- Miért romlik a fülünk a kor előrehaladtával?
- A gének a felelősek?
- Hogyan előzhetjük meg a hallásveszteséget?
- Játékos agytorna zeneterápiával
- A nagyothallásról számokban
- Miért egyre gyakoribb a nagyothallás?
- A halláscsökkenés minden típusán segít a hallókészülék?
- Az enyhe hallásveszteségen is segít a hallókészülék?
Az első jelek
A hallásveszteség ritkán lép fel hirtelen. A hallásproblémák általában észrevétlenül, hosszú idő alatt alakulnak ki – ezért eleinte gyakran nem ismerik fel őket. Ennek az az oka, hogy az érintett fokozatosan hozzászokik a hallás kezdődő gyengüléséhez. Mivel az agy sokáig kompenzálni tudja a gyengülő hallást, a hétköznapokban eleinte szinte semmilyen hátrány nem észlelhető.
Ugyanakkor egy bizonyos ponton túl a hallásproblémák hatása már nem ellensúlyozható minden további nélkül. Ezt gyakran előbb észleli az érintett környezete, mint maga az érintett, aki még meg van győződve róla: „Semmi baj a hallásommal!“
Gyakran sokáig még azok az érintettek sem tesznek semmit, akik tudatában vannak annak, hogy már nem egészen tökéletesen hallanak. „Elboldogulok még!“ – mondogatják maguknak, és egyre csak halogatják az audiológusnál vagy a fül-orr-gégésznél végzett hallásvizsgálatot. Ugyanis egyáltalán nem olyan egyszerű felismerni – hát még magunknak beismerni – saját hallásproblémánkat.
A probléma a következő: aki túl sokáig vár, annál komolyabb következmények léphetnek fel. A kutatók kimutatták, hogy agyunk körülbelül hét év elteltével bizonyos hangokat egész egyszerűen „elfelejt” meghallani. Később, mikor ezeket a zajokat a hallókészülék ismét hallhatóvá teszi, agyunk már nem képes őket megfelelően értelmezni, és ezért gyakran túl hangosnak és kellemetlennek érzékeljük őket – még akkor is, ha csupán olyan ártalmatlan hangokról van szó, mint a falevelek susogása vagy a szomszéd kert zajai.
A következő három kérdés megválaszolása segíthet kideríteni, hogy hallási nehézségekkel küzd-e:
Itt olvashat utána részletesebben annak, hogy hallókészülékre van-e szüksége.
Mi történik a hallásveszteség esetén?
A hallásveszteség hátterében meghúzódó okok bonyolult és érzékeny hallószervünk különféle pontjain keresendőek: a külső fülben, a középfülben, a belső fülben vagy akár a hallóidegben. A hallásveszteség nem mindig a korral jár. Kiválthatja erős hanghatás, fertőzés, mérgezés vagy sérülés, de lehet örökletes is.
Kezdetben többnyire a magasabb frekvenciákat érinti. Mivel ezek fontos szerepet játszanak az ún. zöngétlen mássalhangzók (f, sz, p, t) hallásában, a hallásveszteség gyakran már a korai szakaszban is zavarja a beszédértést. A halláscsökkenés fajtájától függően ehhez egyéb tünetek is társulhatnak, például fülzúgás, zajérzékenység vagy szédelgés. A hallásveszteség szinte minden esetben tartós. Sokszor pedig nehéz előre megmondani, hogy miként fog alakulni a továbbiakban.
Sok érintett nincs tudatában annak, hogy a kezeletlen hallásveszteség előbb vagy utóbb kihat a pszichére és az életminőségre is. A kezeletlen halláscsökkenéssel élők gyakran krónikus fáradtságra panaszkodnak. A társalgás olyannyira megerőltető lehet a számukra, hogy inkább kerülik a társas érintkezést, és egyre visszahúzódóbbak lesznek.
Ez az önkéntes elszigeteltség pedig gyakran végzetes következményekkel járhat. A kutatások kimutatták, hogy a demencia kialakulásának valószínűsége sokkal magasabb a hallásveszteséggel élő idősek körében, mint az ép hallásúak esetében.
Mit tehetünk a hallásveszteség ellen?
Az, hogy a hallásveszteség hallókészülék segítségével ellensúlyozható vagy mérsékelhető-e, a hátterében meghúzódó okoktól függ. Szerencsére az esetek többségében van mód erre. A környezeti zajok erősítése és modulálása során a hallókészülék figyelembe veszi, hogy a fejünkben található hallóközpont hogyan dolgozza fel a zajokat és a hangokat. Így a modern technológia segítségével újra könnyebb és kényelmesebb lesz a hallás.
A digitális technológia segítségével például szétválaszthatók egymástól a beszédhangok és a háttérzajok, így egy nagyothalló könnyebben megérti az elhangzottakat, és jobban tud a beszélgetésre koncentrálni. Ezen túlmenően úgy ellensúlyozza a halláscsökkenést, hogy mindkét fül újra optimálisan együtt tudjon működni, ezáltal pedig pontosabb lesz az irányhallás, és javul a térbeli tájékozódás is. A trükk abban rejlik, hogy a füleken viselt két hallókészülék kommunikál egymással.
Hallásvesztés és fülzúgás – a stressz következményei?
A világ egyik pillanatról a másikra elhalkul az egyik fülben. Az emberi hangok és a zene hirtelen idegennek tűnik – minden úgy hangzik, mintha vattába csomagolták volna az embert. Ez a jelenség a hallásvesztés, mely minél előbb fül-orr-gégész szakorvosi kezelést igényel. Bár a pontos oka még nem ismert, van néhány olyan elméletet, amely magyarázatul szolgálhat a jelenségre. Az egyik legelfogadottabb elképzelés, hogy a belső fül hajszálereinek vérellátási zavaráról, tehát egyfajta „fülinfarktusról“ van szó.
Azt feltételezik, hogy a stressz is a hallásvesztés kiváltó oka lehet, hiszen a páciensek gyakran arról számolnak be, hogy a hallásvesztést megelőzően nagymértékű terhelésnek voltak kitéve. Minél hamarabb kezelik a hallásvesztést, annál nagyobb a teljes felépülés esélye. Bár az érintettek felénél a tünetek 24 órán belül maguktól megszűnnek, az esetek 10 százalékában következményekkel járó károsodás lép fel, például fülzúgás vagy halláscsökkenés formájában.
Miért romlik a fülünk a kor előrehaladtával?
Az időskori nagyothallás (presbycusis) kialakulása természetes folyamat. Általában 45 és 65 év között jelentkezik, de az olyan külső tényezők, mint például a zajterhelés tovább ronthatnak a helyzeten. Az időskori nagyothallás elsősorban a magasabb frekvenciákat érinti, és általában mindkét fülben jelentkezik. Oka a csigában található finom szőrsejtek károsodása, amely rontja a hallóideg felé történő jelátvitelt. Az első tünetek egyike, hogy gyakran már nem észleljük az olyan zajokat, mint a levelek susogása vagy a karóra ketyegése. Mivel az időskori nagyothallás észrevétlenül alakul ki, gyakran csak későn veszik észre.
Gyógyszeres vagy sebészeti úton nem kezelhető. A hallókészülék azonban sokat segíthet a halláscsökkenés ezen típusán is.
A gének a felelősek?
A hallásveszteség néhány típusa örökletes. Ezeket olyan génmutációk okozzák, melyek kihatnak a fül fejlődésére és működésére. Ma már tudjuk, hogy a mintegy 30 000 emberi génből körülbelül 500 befolyásolhatja a hallást. A génkutatás folyamatosan újabb eredményekre jut ezen a téren. Így például Prof. Claes Möller, a svédországi Örebroi Egyetem professzora felfedezte, hogy a módosult, illetve mutálódott gének azáltal mutathatók ki, hogy túl sok vagy túl kevés proteint állítanak elő.
A siketség valamennyi veleszületett típusának kétharmada vezethető vissza ilyen jellegű génmutációra. Az esetek fennmaradó egyharmadában pedig valamilyen szindrómáról van szó, például Usher-szindrómáról. Az ilyen esetekben a páciensek több tünet együttesétől szenvednek, melyek többek közt a látást is érintik.
A kutatók egyik legfontosabb célja az, hogy kimutassák, melyik gén milyen jellegű halláskárosodásért felelős. Ezáltal a jövőben az érintetteken génterápiával lehet majd segíteni.
Hogyan előzhetjük meg?
A halláshoz nem pusztán két jól működő fülre van szükség, hanem egy ép és „jól karbantartott” agyi hallóközpontra is. Hiszen itt, az ún. hallókéregben történik a hangingerek értelmezése, melyek aztán innen kerülnek tovább a tudatunkba. Tudta, hogy a hallás erősebben stimulálja az agyunkat, mint a látás? A probléma a következő: ha az agyunknak a meggyengült hallás következtében hosszabb időn keresztül nincs módja a „gyakorlásra“, leépülnek az idegi kapcsolatok.
Ezáltal nemcsak a hallás képességét felejti el, hanem gyorsabban is öregszik: ha 10 decibellel romlik a hallás, több mint 20 százalékkal nő a demencia kockázata. Ezt a folyamatot egyedül a megfelelő időben elkezdett, hallókészülékkel történő kezelés lassíthatja le. Az 50. életévtől ezért ajánlott évente hallásvizsgálatot végeztetni.
Játékos agytorna zeneterápiával
A zene nem csak arra tökéletes, hogy kellemes hangulatot teremtsünk és kikapcsolódjunk. A zenének gyógyító hatása is van – nemcsak a depresszió és a stressz, hanem a halláskárosodás esetében is.
Az alapelv a következő: a zene, a nyelv, a ritmus, a hangmagasság és a hangszín összetett egysége jótékony hatással van a beszédértésre és a kommunikációs készségre.
A halláscsökkenéssel élők számára gyakran nehézséget okoz, ha háttérzaj mellett kell követniük a beszélgetést. A zeneterápia során pontosan ezt gyakorolhatják játékos formában. A hallásveszteséggel élők számára a zene a „viszonthallás öröméhez“, és ezáltal a jobb életminőséghez vezető utat jelentheti.
A nagyothallásról számokban
1 https://www.sonova.com/en/hear-world-foundation 2 https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/deafness-and-hearing-loss 3https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/deafness-and-hearing-loss |
Miért egyre gyakoribb a nagyothallás?
Világszerte egyre többen szenvednek hallásproblémáktól. A járványszerű jelenség okai közvetlenül összefüggnek a modern civilizációval és életvitellel. A legfontosabb tényezők a következők:
A halláscsökkenés minden típusán segít a hallókészülék?
A legtöbb hallásveszteséggel élő helyzetén javít, ha hallókészüléket kap. Ugyanakkor a halláscsökkenés nem minden formáját lehet hallókészülék segítségével ellensúlyozni.
Általában a hallásveszteség három alapvető fajtáját különböztetik meg:
- a vezetéses halláscsökkenést,
- a percepciós halláscsökkenést és
- a szenzorineurális halláscsökkenést.
Fontos tipp: Ha az utóbbi időben úgy érezte, hogy hallása már nem olyan jó, mint korábban, ne halogassa sokáig a dolgot: keressen fel egy fül-orr-gégész szakorvost vagy egy audiológust. Hiszen mindegy, hogy mi okozza a hallásveszteséget: a korai diagnózis döntő jelentőségű. |
A vezetéses halláscsökkenés esetében általában a külső vagy középfül eltömődéséről, illetve gyulladásáról van szó. A kiváltó októl függően segíthet a gyógyszeres kezelés, a fülmosás vagy a sebészeti beavatkozás.
A percepciós halláscsökkenés esetében a jelek agyi feldolgozásának zavaráról van szó. Az érintett, bár hallja a hangokat, nem tudja őket megfelelően értelmezni. Ez a probléma rendkívül nehezen kezelhető terápiás úton.
A leggyakoribb azonban a szenzorineurális halláscsökkenés. A kiváltó ok a belső fülben, a csiga területén (sérült érzősejtek) vagy – ritkább esetben – a hallóidegben keresendő. Habár a hang eljut a belső fülbe, onnan nem jut tovább megfelelően.
A szenzorineurális halláscsökkenés esetében jó hír, hogy a legtöbb esetben egy korszerű hallókészülék segítségével ellensúlyozható.
Ezáltal a hallóképesség érezhetően javul.
Az enyhe hallásveszteségen is segít a hallókészülék?
A legtöbb hétköznapi zaj – a beszéd, a zene vagy a telefoncsörgés – az 500 és 3000 hertz (Hz) közötti frekvenciatartományban van. Ha a hallásgörbe ebben a tartományban a 25 decibeles (dB) küszöbérték alá esik, akkor ún. kismértékű halláscsökkenés áll fenn. A korszerű hallókészülékek használata már ebben a tartományban is javallott, hiszen érezhetően javítják a hallóképességet.
A hallókészülékkel történő rehabilitáció azonban akkor is hasznos lehet, ha a halláscsökkenés, bár még nem éri el a fent említett indikációs határt, pszichés terhet jelent az érintett számára. Ezért nem csak a halláscsökkenés mértékét kell figyelembe venni, hanem a páciens egyéni, szubjektív hallásérzetét is.
Az audiológussal közösen tesztelhetik is a hallókészülékeket. Itt tájékozódhat arról, hogy hogyan szokhatja meg könnyen és gyorsan a hallókészüléket.
További témák
