A szem mellett a fül a legfontosabb érzékszervünk. A hétköznapi kommunikáció során túlnyomó részben a hallásunkra hagyatkozunk. Ennél sokkal többet köszönhetünk viszont a hallás képességének: a hallásunk megbízhatóan figyelmeztet bennünket a veszélyekre. Ráadásul egy sor élvezettel is megajándékoz bennünket: megnyitja számunkra a zene világát, vagy akár a természet hangjait – például a madárcsicsergést vagy a fák susogását. Éppen ezért jár súlyos következményekkel a halláscsökkenés mindennapi életünk szempontjából. De hogyan is alakul ki a hallásveszteség? Milyen változások történnek a fülben? És mi okozhatja ezeket? Itt minden lényeges kérdésre megtalálja a választ a nagyothallással és a hallásveszteséggel kapcsolatban. Kezdjük a jó hírrel: teljes hallásveszteség, illetve siketség csak nagyon ritkán fordul elő. A legtöbb hallásprobléma hatása enyhíthető, vagy akár egyenesen kiküszöbölhető egy hallókészülék segítségével. Fedezze fel, hogyan.
A hallásveszteség ritkán lép fel hirtelen. A hallásproblémák általában észrevétlenül, hosszú idő alatt alakulnak ki – ezért eleinte gyakran nem ismerik fel őket. Ennek az az oka, hogy az érintett fokozatosan hozzászokik a hallás kezdődő gyengüléséhez. Mivel az agy sokáig kompenzálni tudja a gyengülő hallást, a hétköznapokban eleinte szinte semmilyen hátrány nem észlelhető. Ugyanakkor egy bizonyos ponton túl a hallásproblémák hatása már nem ellensúlyozható minden további nélkül. Ezt gyakran előbb észleli az érintett környezete, mint maga az érintett, aki még meg van győződve róla: „Semmi baj a hallásommal!“ Gyakran sokáig még azok az érintettek sem tesznek semmit, akik tudatában vannak annak, hogy már nem egészen tökéletesen hallanak. „Elboldogulok még!“ – mondogatják maguknak, és egyre csak halogatják az audiológusnál vagy a fül-orr-gégésznél végzett hallásvizsgálatot. Ugyanis egyáltalán nem olyan egyszerű felismerni – hát még magunknak beismerni – saját hallásproblémánkat.
A hallásveszteség hátterében meghúzódó okok bonyolult és érzékeny hallószervünk különféle pontjain keresendőek: a külső fülben, a középfülben, a belső fülben vagy akár a hallóidegben. A hallásveszteség nem mindig a korral jár. Kiválthatja erős hanghatás, fertőzés, mérgezés vagy sérülés, de lehet örökletes is. Kezdetben többnyire a magasabb frekvenciákat érinti. Mivel ezek fontos szerepet játszanak az ún. zöngétlen mássalhangzók (f, sz, p, t) hallásában, a hallásveszteség gyakran már a korai szakaszban is zavarja a beszédértést. A halláscsökkenés fajtájától függően ehhez egyéb tünetek is társulhatnak, például fülzúgás, zajérzékenység vagy szédelgés. A hallásveszteség szinte minden esetben tartós. Sokszor pedig nehéz előre megmondani, hogy miként fog alakulni a továbbiakban.
A világ egyik pillanatról a másikra elhalkul az egyik fülben. Az emberi hangok és a zene hirtelen idegennek tűnik – minden úgy hangzik, mintha vattába csomagolták volna az embert. Ez a jelenség a hallásvesztés, mely minél előbb fül-orr-gégész szakorvosi kezelést igényel. Bár a pontos oka még nem ismert, van néhány olyan elméletet, amely magyarázatul szolgálhat a jelenségre. Az egyik legelfogadottabb elképzelés, hogy a belső fül hajszálereinek vérellátási zavaráról, tehát egyfajta „fülinfarktusról“ van szó. Azt feltételezik, hogy a stressz is a hallásvesztés kiváltó oka lehet, hiszen a páciensek gyakran arról számolnak be, hogy a hallásvesztést megelőzően nagymértékű terhelésnek voltak kitéve.