A fül

A dobhártya előtti terület, vagyis a fülkagyló és a külső hallójárat együttese alkotja a külső fület. Ide érkeznek először a hanghullámok, melyek a fülkagylón keresztül jutnak a fül belsejébe.

A külső hallójárat rezonátorként működve felerősíti az ide érkező, rezgő levegőt. Az egész külső fül felépítése ugyanakkor megakadályozza, hogy a szél és az egyéb légmozgások erős zúgást okoznak, így biztosítva, hogy jobban halljunk.

A dobhártya mögötti terület a középfül. A dobhártya egy vékony membrán, ide érkezik a hang. A finom rezgéseket három apró hallócsontocska továbbítja: a kalapács, az üllő és a kengyel – az emberi test legkisebb méretű csontjai. E csontok különleges elrendezésének köszönhetően a rezgések itt húszszorosukra erősödnek, így biztosítva, hogy megfelelően eljussanak a belső fülbe. A középfülből az Eustach-kürt (más néven fülkürt) vezet tovább az orrgarat területére. A fülkürt látja el levegővel a középfület, és egyenlíti ki a nyomást.

A kengyel és a következő membrán – az „ovális ablak” – érintkezési pontjánál kezdődik a belső fül. Ez utóbbiban helyezkedik el egyrészt az egyensúlyszerv, másrészt a hallócsiga, az úgynevezett cochlea. A borsószem méretű csiga ténylegesen egy csigaházra emlékeztet. Három, folyadékkal teli csatornából áll. Az egyik csatornán keresztül a folyadékhoz továbbított impulzusok eljutnak a csiga csúcsáig, majd onnan egy másik csatornán keresztül vissza. A középső csatornában található a tulajdonképpeni hallószerv, a Corti-szerv. A hallószervet több ezer apró szőrsejt borítja. A hullámmozgás frekvenciától függően változik a folyadékokkal teli csatornákban. Csak ott keletkeznek a szőrsejtek számára érzékelhető ingerületek, ahol különösen nagymértékű a mozgás. Minél mélyebbek a hangok, a hallócsiga annál mélyebb részén mozgatják meg a szőrsejteket, míg a magasabb hangok a közvetlenül a csiga elején található szőrsejteket ingerlik. Az időskori siketség egyik legfőbb oka ezeknek az apró szőrszálaknak az elhasználódása.

Amikor a hang eléri a belső fület, még mindig nem értelmezhető. A hanghullámok a hallóidegbe jutva elektromos jelekké válnak, melyek először az agytörzsbe kerülnek. Az ingerület továbbjut az agy érzelmi értékelésért felelős területére, ahol a hangok jelentést kapnak, ezután pedig az agykéreg a meglévő mintákhoz kapcsolja azokat. Így válik érthetővé a beszéd, így ismerjük fel a barátaink hangját, vagy így tudhatjuk, hogy veszélyben vagyunk-e.

Tehát: csak akkor hallunk, ha az egyes állomások maradéktalanul továbbítják a hangokat, és a levegőrezgések végül figyelmeztető hanggá, kellemes zenévé vagy érthető mondattá válnak.