A legfontosabb hallószervünk: az agy

Ha fülünk már befogadta a beérkező zajokat, a fülcsiga pedig elektromos impulzusokká alakította őket, akkor kezdődik el a hallás folyamatának legnagyobb munkával járó szakasza. Agyunknak ugyanis ezen a ponton villámgyorsan kell kibogoznia, elemeznie és jelentéssel ellátnia a rendkívül bonyolult idegi impulzusokat.
Első lépésben a hallóközpont alkotóelemeire bontja az idegi jelek formájában beérkező, összetett hanghullámokat: hangmagasságra (frekvenciára) és hangerőre (amplitúdóra). Ezt követően összeveti az elemzett hullámokat a már tárolt mintákkal (emlékeinkkel). Ezáltal az agyunk felismeri a zaj forrását, és megállapítja, hogy milyen jelentést rendeljen hozzá. Például azt, hogy beszédről van-e szó, vagy olyan zajról, amely veszélyt jelez. Tudatunk így kizárja például a szél zúgását vagy az éttermi zajok kavalkádját, míg a partnerünk beszédhangjait kiszűri és felerősíti, hogy jobban megértsük. Ez az állandó, automatikus szűrési folyamat elengedhetetlen a számunkra, hiszen képtelenek lennénk a környezetünk minden zajára odafigyelni.

Egy nemrég megjelent német tanulmány kimutatta, hogy a releváns és irreleváns zajok közötti különbségtétel képessége a bal agyféltekében „lakozik”. Rámutattak továbbá, hogy habár az agyunk legtöbbször „automatikusan” dönti el, hogy mely zajokat érzékeljük, ezt a folyamatot tudatosan befolyásolhatjuk, ha egy adott zajra koncentrálunk: például egy bizonyos személy hangjára egy zsúfolt helyiségben, vagy egyetlen hangszerre egy zenekari darab hallgatása során.

Veszély? A hallóközpontunk sosem alszik!

Mindegy, hogy mennyit vagy milyen mélyen alszunk: a hallóközpontunk (melyet a szakemberek hallókéregnek neveznek) soha nem kapcsol ki teljesen. Annak érdekében viszont, hogy az agyunk többi területe és a testünk kipihenhesse magát, a hallásközpont egyszerűen kizár majdnem minden beérkező zajt. Legyen szó például az ablakot verő esőről, vagy éppen a folyamatosan elzúgó járművek zajáról. De amint egy olyan hangot hallunk, amely fontos lehet a számunkra, azonnal felébredünk. Ez történik például akkor, amikor egy anyuka meghallja, hogy felsír a kisbabája. Vagy ha szokatlan zaj, ordítás vagy robbanás töri meg az éjszaka csendjét.

A fejünkben lévő tűzfal


A hallókéreg így egyfajta természetes szűrőként működik, amely éjjel-nappal megvéd attól, hogy az ingerek túlterheljenek minket. Ez a belső tűzfal elengedhetetlen a jóllét és az egészség megőrzése szempontjából – különösen napjainkban, amikor valamennyi érzékszervünket ingerek hada bombázza szüntelenül.
 
Ugyanakkor ahhoz, hogy hallóközpontunk ezt a rendkívül fontos funkciót elláthassa, jól működő fülekre van szüksége. Az agyunk tehát csak akkor tudja felismerni, hogy mely zajok fontosak a számunkra, és melyeket kell kizárnia, ha hiánytalan és hibátlan akusztikai információkat kap. Ezért elengedhetetlen, hogy odafigyeljen hallása épségére, és következetesen óvja azt (a kulcsszó: megfelelő munkahelyi hallásvédelem). Ha netán mégis azt észlelné, hogy romlik a hallása, semmiképpen ne halogassa a dolgot sokáig: keressen fel egy hallásgondozó szakembert – hiszen elég mindössze néhány év késedelem, és már semmilyen hallássegítő eszközzel sem lesz lehetőség a halláskompenzációra. Ennek oka, hogy az agyunk elfelejti a hallás képességét, ha hosszabb időn keresztül nem jut hozzá a megfelelő hangokhoz.

Ön hogyan boldogul egy koktélpartin?

Az olyan környezetek, ahol a zajok változatos, hangos kavalkádja vesz körül minket, mindig komoly kihívás elé állítják a hallásunkat: különösen az olyan helyek, ahol a sokfelől sok ember beszél egyszerre, és a háttérben még akár zene is szól, például vendégekkel teli éttermek és szórakozóhelyek. Azok számára, akik – akár csak csekély mértékű – hallásveszteséggel élnek, az ilyen környezetben eltöltött idő kifejezetten frusztráló is lehet – abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ilyen helyzetekben nem tudnak élvezhetően beszélgetni. Az úgynevezett koktélparti-jelenség képességének elvesztése gyakran a nagyothallás korai jele.

A beszéd megértése

Az általunk beszélt nyelv végső soron nem más, mint hanghullámok bonyolult kombinációja. Agyunknak hatalmas akadályokat kell áthidalnia, így pl. az egységekre bontás problémáját: hogyan tudja hallóközpontunk az elhangzott mondatokat olyan alkotórészekre bontani, amelyek összehasonlíthatók az emlékezetünkben tárolt mintákkal?
A beszédértést további tényezők is nehezítik, például a beszélő hangulatától és hangfekvésétől függő hangmagasság, a hangsúly, a különböző dialektusok és a változó beszédgyorsaság. Ezek mind erőteljesen befolyásolják a beszélt nyelv hangzását, így minden beszélő teljesen eltérő hangmintákat hoz létre, még akkor is, ha az elhangzott mondat egy és ugyanaz.

Úgy tűnik azonban, hogy az agyunk a beszédértés során mindezekkel a nehézségekkel könnyedén megbirkózik – ráadásul elképesztően gyorsan. Kimutatták, hogy normál beszédtempó mellett másodpercenként akár 14 beszédjelet is képesek vagyunk érzékelni. Bámulatos tény: ha a beszédtempó másodpercenként maximum 60 jelre gyorsul, a tartalom még érthetőbbé válik a számunkra.

Ezt a sebességet még a legmodernebb számítógépes technológiák sem tudják tartani: a mai napig nem készült még olyan beszédfelismerő program, amely ugyanolyan gyorsan és megbízhatóan tudná felismerni a beszélt nyelvet, mint egy ember.

A saját beszédünket halljuk a leghangosabban

Annak érdekében, hogy a tudatunkkal a lényegre koncentrálhassunk, az agy hallóközpontja meg tudja különböztetni a fontos zajokat a jelentéktelenektől, így képes a figyelmünket a releváns részletekre irányítani, például a beszélgetőpartnerünkre. Mindez úgy történik, hogy hallóközpontunk bizonyos régióinak aktivitása fokozódik, illetve csökken. Miközben mi beszélünk, agyunk célzottan gondoskodik arról, hogy a saját mondandónkat mindig a kellő hangerővel halljuk.

A hallóközpont: kicsi és elképesztő


Hol rejtőzik ez a varázslatos hallóközpont, amely szüntelenül csodákat tesz velünk? És egyáltalán mekkora? A hallókéreg nem nagyobb, mint a hüvelykujjunk körme, és az agykéreg egyik tekervényében rejtőzik. Sőt, valójában két hallóközpontunk van: az egyik a bal, a másik a jobb agyféltekében. Mind a kettő tizenegy különböző ún. hallómezőből áll, amelyek együttesen felelnek a hangfrekvenciák teljes spektrumának érzékeléséért. Az újabb kísérletek alapján úgy tűnik, hogy egyfajta munkamegosztás történik a jobb és a bal oldali hallóközpont között. A bal hallókéreg például kiemelt szerepet játszik az akusztikai jelek felismerésében és értelmezésében. A tudósok azt is kimutatták, hogy hallóközpontunk két oldala között folyamatos, intenzív kommunikáció zajlik.

Az érzékek összjátéka

Agyunkban nem csak a két hallóközpont kommunikál egymással: minden érzékünk összekapcsolódik, így a hallás és a látás is. Vizsgálatok segítségével kimutatták, hogy minden ember rendelkezik a szájról olvasás természetes képességével. Ha olyan ajakmozgást látunk, amely beszédképzésre utal, bekapcsol a hallóközpontunk – még akkor is, ha teljes a csend. Mindannyian ismerjük, megtapasztaltuk már ezt a jelenséget: jobban értjük, hogy mit mond valaki, ha közben látjuk is az illetőt. A személyközi kommunikáció egyéb eszközei viszont, mint például a mimika, teljesen "hidegen hagyják" a hallókérget.

Fülzúgás: az idegsejtek monológja

Hallóközpontunk azon csodálatos és nélkülözhetetlen képessége, hogy célzottan kiemeli és felerősíti a releváns hangokat, kedvezőtlen esetekben akár ellenünk is fordulhat. A tudósok úgy vélik, hogy a fülzúgás kialakulásának hátterében is ez a mechanizmus állhat. Konkrétan: ha a hallásképesség romlása következtében bizonyos frekvenciák egyre ritkábban jutnak el a hallóközponthoz, az agy megpróbálja „felhangosítani” ezeket a frekvenciákat – még akkor is, ha egyáltalán nem is halljuk őket. Ily módon az agyunk egy olyan hangot generál, amely nem is létezik. A fülzúgás tehát nem a fül hibás működése miatt lép fel, hanem az agyban történő elváltozások okozzák. Egyes szakértők szerint a fülzúgás „az idegsejtek monológjaként” jellemezhető.