Hogyan tisztítsuk ki az eldugult fület?

A füldugulás legegyértelműbb tünete természetesen az, hogy nem hallunk jól. 

Számos társuló mellékhatás is előfordul azonban, amelyek különféle tüneteket idézhetnek elő. Ilyen tünetek például: túlságosan nagy mennyiségű fülzsír bennrekedése, fülfájás, viszketés, szédülés, fülzúgás (tinnitusz), a fül teltségének vagy eldugulásának érzete, pattogás a fülben és az orrmelléküregekben, hangok tompult hallása, enyhe hallásvesztés és akár vertigó — (álló helyzetben jelentkező forgó érzés) is.

A fülzsír eltávolítására alkalmazni fültisztító pálcikát azonban egyértelműen ront a helyzeten. A pálcikával beljebb nyomjuk a fülzsírt a fülbe, így mélyebben gyűlik össze és keményedik meg. A füldugó, fülhallgató és hallókészülék rendszeres használata is fokozza a fülzsír mennyiségét a fülben. Ezek az eszközök hasonlóképp mélyebbre tolják a fülzsírt, így az nem tud a természetes módon magától kiesni.

A füldugulás másik gyakori forrása a fülkürt, amely az orrgaratot és a dobüreget köti össze. Ez a csövecske csupán pár milliméter széles és körülbelül 25-38 milliméter hosszú. Friss levegővel látja el a középfület, kiegyenlíti a belső nyomást. Rágás, ásítás, illetve nyelés során a fülkürt megnyílik.

Esetenként folyadék halmozódik fel a dobüregben, és ott befertőződhet (középfülgyulladás). A középfül fertőzései következtében felnőtteknél jellemzően egy-két hétig tartó füldugulás alakul ki, és ezt befolyásolhatja az allergia, a dohányzás, illetve a túlzott mértékű nyákképződés. A gyerekek hajlamosabbak az ilyen fertőzésekre, de gyorsabban meg is gyógyulnak ezekből. 

Ha úgy érezzük, hogy eldugult a fülünk, de ez nem jár fájdalommal, akkor valószínűleg a túlságosan nagy mennyiségű fülzsír okozza. Fontos, hogy megértsük, hogy a fülzsír nem rossz dolog. Természetes módon keletkezik, antibiotikus tulajdonságokkal bír, és megvédi a fület — egyebek között — a portól, víztől, baktériumoktól, gombától, szőrtől stb. Továbbá síkosítja a fület, összegyűjti az elhalt bőrt, és a külső hallójárat bemenete felé tolja — ahol természetes körülmények között az öntisztító folyamat részeként távozik.

Azonban a túlságosan nagy mennyiségű fülzsír esetenként felhalmozódik, és számos problémához vezet. Hatással lehet a hallásra, fülfájást okozhat és fertőzéshez vezethet. Okozhatja a szűk hallójárat, a fülben lévő elváltozások, illetve a túlságosan szőrös fül. Egyes embereknek természetes módon keményebb, szárazabb fülzsírja van. Az idősebb emberek különösen hajlamosak erre, hiszen a fülzsír az életkor előrehaladtával általában szárazabbá válik.

A zaj szintén gyakori oka a fül eltömődésének vagy eldugulásának. Bizonyos helyzetek — például klubok és koncertek, nehézgépek és akár a magas hangerővel szóló fülhallgatók is — hatással lehetnek az egyik vagy mindkét fül hallására. 

Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy a szorongás és a stressz a vérnyomásra, pulzusszámra és légzésre gyakorolt hatása révén szintén befolyásolhatja a hallást.

Akármennyire kecsegtető, nem szabad fültisztító pálcikát, zsebkendőt, törölközőt, ujjat, hullámcsatot, evőpálcikát vagy más tárgyat a fülünkbe dugni, hogy azzal próbáljuk kipiszkálni a dugulást okozó fülzsírt. 

A füldugulás tisztítása során mikrosérüléseket okozhatunk ezekkel, piszkot és baktériumot szoríthatunk a hallójáratba, kiszúrhatjuk a dobhártyát, és egyéb tartós károsodást idézhetünk elő. A fülzsírt továbbá mélyebbre tolhatjuk a fülbe, ahol folytatódik a felhalmozódása, megkeményedik, és még nehezebben távolítható el. A legtöbb egészségügyi szakember nem javasolja betegeinek a rendszeres fültisztítást.

A gyógyszertárban sokféle készítmény kapható, amely segíthet füldugulás esetén. Először is mondjuk el tüneteinket a gyógyszerésznek, és mindenképp olvassuk el a csomagoláson és a betegtájékoztatóban szereplő összes információt, mielőtt bármit is megvásárolnánk. 

Ha fülbetegség, fülműtét vagy a dobhártya átlyukadása szerepel a kórelőzményünkben, hagyjuk ki a gyógyszerészt (valamint az összes alábbi lépést), és rögtön forduljunk orvoshoz.

Ha a füldugulás fájdalommal is jár, egy egyszerű vény nélkül kapható fájdalomcsillapító (például ibuprofén) segíthet. A dekongesztánsok (nyálkahártya-lohasztók) is hatásosak, mert enyhítik a nyálkahártyák duzzanatát. Ez a duzzanat az egész fejben nyomást hoz létre.

Számos gyógyszertárban kaphatók otthon alkalmazható tisztítócseppek. Ezek a fülcseppek lágyítják és feloldják a fülzsírt, így az természetes úton távozik a fülből.

A fülcseppek azonban nem mindenki számára alkalmasak. Irritálhatják a fület, és akár károsodást is okozhatnak (különösen akkor, ha a dobhártya perforált). Előfordul, hogy a fülcsepp hatására a hallás romlik, mielőtt javulna.

A fülcseppek továbbá nem alkalmasak olyan esetekben, amikor különösen nagy mennyiségű fülzsír rakódik le (ezt fülzsírdugónak nevezik). A fülcseppek gyakran rontanak az állapoton. Mivel nem képesek teljesen feloldani a fülzsírt, nagyobb dugók olvadhatnak össze vagy alakulhatnak ki — és ezeket még nehezebb eltávolítani.

Kisebb mennyiségű fülzsír esetén azonban meglehetősen hatékonyak lehetnek a fülcseppek. Számos típus kapható, és fő összetevőik között szerepelhet a mandulaolaj, olívaolaj, teafaolaj, eukaliptuszolaj, nátrium-bikarbonát, illetve hidrogén-peroxid. Számos olaj antibiotikum és gyulladásgátló tulajdonságokkal is rendelkezik.

Ezeket a fülcseppeket általában naponta több alkalommal kell alkalmazni. Egyszerűen feküdjünk az oldalunkra, és legyen egy zsebkendő a kezünk ügyében. Cseppentsük be a fülcseppet, és hagyjuk a megadott időn keresztül hatni. Amikor felülünk, a fülcsepp kifolyik, és vele együtt valamennyi fülzsír is távozik.

Számos gyógyszertárban kapható fülmosó ballon fecskendő. Ez az eljárás is fülcsepp alkalmazásával kezdődik, de a hatóidő elteltével egy fecskendő segítségével vízzel átöblítjük a fület. Nagyon oda kell figyelni a víz hőmérsékletére — ne legyen se túl forró, se túl hideg — és nagyon finoman végezzük az öblítést. Ne próbáljuk meg megrepeszteni a fülzsírdugót.

Szakorvosok – például háziorvosok, audiológusok és fül-orr-gégészek segíthetnek a füldugulás kezelésében. A szó szoros értelmében jobban rálátnak a problémára, és megvannak az eszközeik a fül alaposabb vizsgálatához.

Forduljon szakorvoshoz, ha a fenti módszerek nem járnak sikerrel, és 3–5 nap után sincs változás, illetve ha a tünetek súlyosabbá válnak. Például ha a hangok tompábbá válása helyett már egyáltalán nem hall semmit, illetve ha a fül irritációja súlyos fájdalommá alakul.

Ha folyadékgyülem, láz, váladékozás, szédülés vagy fülzúgás (tinnitusz) lép fel, szintén orvoshoz kell fordulni.

Ha a fülzsír rendszeresen elzárja a fület, akkor a fülzsír kézi eltávolítására is szükség lehet. A fülzsírdugó eltávolítása általában speciális eszközökkel történik. Ezek némelyike szívóhatást fejt ki. Előfordul, hogy hurokban végződő vékony műszerrel kaparják ki a fülzsírt. Szintén egyszerű eljárás a fülmosás, amely során egy fecskendő segítségével öblítik ki a fülzsírt. 

Fontos tudni, hogy az egészségügyi szakemberek nem csupán enyhítik és megszüntetik a füldugulást, hanem a felépülésben is segítenek. Például a fül (vagy orrmelléküregek) olyan fertőzése esetén, amely a hallást is érinti, vényköteles antibiotikumra lehet szükség.

A fül-orr-gégész szakorvosok felírhatnak antihisztaminokat, dekongesztánsokat (nyálkahártya-lohasztókat), vényköteles erősségű fülcseppeket, szteroidokat (allergiára), valamint gombaellenes gyógyszereket (úszófül esetén) a füldugulás megszüntetésére.

A fül-orr-gégész szakorvosok általában ellenőrzik a tüneteket, megvizsgálják a fület és a hallást. Ezek a kiindulási vizsgálatok abban az esetben is hasznosak lehetnek, ha a későbbiekben valamikor fülészeti ellátást igényelne.