Otoszklerózis

Mit jelent ez a fogalom? Az oto a fül görög elnevezése, a szklerózis pedig általában a szervek vagy a szövetek elmeszesedését jelenti orvosi szakkifejezéssel, így tulajdonképpen a fülben zajló csontosodási zavarról van szó. 

Ahhoz, hogy megérthessük a kórképet, először tudnunk szükséges, hogy hogyan zajlik a hang továbbítása a fülben. A hang először a dobhártyát éri el, majd a középfülből a hallócsontocskák továbbítják a belső fülbe. Útja a kalapácson, az üllőn és a kengyelen át vezet. E három csontocskának mozgásképesnek és rezgésképesnek kell lennie ahhoz, hogy továbbítani tudják a hangot. A hang a kengyelről a belső fülbe kerül. Otoszklerózis esetén éppen ez a funkció sérül meg. Ilyen esetben a kengyel becsontosodik, és mozgásképtelenné válik, melynek következménye a halláscsökkenés, lévén a belső fülben lévő csiga nem kap elég jelet.

Az otoszklerózis kialakulásának oka a mai napig nem tisztázott. Vannak azonban olyan tényezők, amelyek kedveznek a betegség kialakulásának.

Állhat genetikai öröklődés a háttérben, valamint érdekes tény, hogy a nőknél kétszer olyan gyakran fordul elő a betegség, mint a férfiak körében. Hormonális ok is hozzájárulhat a kialakulásához, a kórkép a terhesség alatt általában súlyosbodik. Azok körében, akik átestek kanyarón, szintén nagyobb eséllyel fordul elő az otoszklerózis.

Az orvostudomány jelenlegi állása szerint nem ismert olyan intézkedés, amellyel megelőzhető lenne az otoszklerózis megjelenése.

Az otoszklerózis kizárólag műtéttel kezelhető sikeresen. A gyógyulásra ilyen esetben rendkívül nagy az esély: az otoszklerózisban szenvedő betegek több mint 90 százalékának javul a hallása a műtét után, és körülbelül minden másodiknál megszűnik a fülzúgás. Ezzel szemben a gyógyszeres kezelések mindeddig kevés sikerrel jártak.

Korábban kizárólag stapedektómiát (stapes = kengyel) hajtottak végre, melynek során teljesen eltávolítják a kengyelt és a kengyel talpának egy részét. A kengyelt ilyenkor egy, az üllőhöz kapcsolódó protézissel helyettesítik. Ennek az eljárásnak stapesplasztika a neve.

Napjainkban leginkább a stapedotómiát alkalmazzák. A stapedotómia során a kengyelnek csak a felső részét távolítják el, a talp érintetlen marad. Lézersugárral vagy apró tűvel kis lyukat fúrnak a talpba, és behelyeznek egy protézist. Manapság ez a leggyakoribb műtéti eljárás, mivel kevesebb komplikációval jár. Különösen a lézeres stapedotómiát tartják rendkívül nagy pontosságúnak.

A felhasznált protézisek segítséget nyújtanak abban, hogy a csontocskák rezgései közvetlenül továbbjussanak a belső fülre. Ezzel áthidalják az eltávolított kengyelt, és a többi, egészséges hallócsontocska rezgéseit a protézis veszi át.

Az ilyen műtéti beavatkozást helyi vagy általános érzéstelenítéssel végzik. A műtét menetével és kockázataival kapcsolatban további felvilágosítást kaphat fül-orr-gégészétől.

Azok a betegek, akik csekély mértékű halláscsökkenésben szenvednek, a hallásuk javítása érdekében alternatívaként a hallókészülékek használatát is megfontolhatják. A csontosodás fokozódását ez azonban nem állítja meg, így rendszeresen ellenőrizni kell a hallást.