Összefoglaló:

Mi az az otoszklerózis?

Mit jelent ez a fogalom? Az oto a fül görög elnevezése, a szklerózis pedig általában a szervek vagy a szövetek elmeszesedését jelenti orvosi szakkifejezéssel. Elnagyoltan fogalmazva tehát a fülben zajló csontosodási zavarról van szó. Pontosabban körüljárva a dolgot:

Ahhoz, hogy megérthessük a betegséget, először nagyjából meg kell ismernünk, hogy hogyan zajlik a hang továbbítása a fülben. A hang először a dobhártyát éri el, majd a középfülből a hallócsontocskák továbbítják a belső fülbe. Útja a kalapácson, az üllőn és a kengyelen át vezet. E három csontocskának mozgásképesnek és rezgésképesnek kell lennie ahhoz, hogy továbbítani tudják a hangot. A hang a kengyelről az átmeneti területen át a belső fülbe kerül. Otoszklerózis esetén éppen ez a funkció sérül meg. Ilyen esetben a leggyakrabban a kengyel becsontosodik, és mozgásképtelenné válik. A mozgásképtelenség következménye a halláscsökkenés, mivel a belső fülben lévő csiga nem kap elég jelet.

Mi idézi elő a betegséget?

Az otoszklerózis keletkezésének oka a mai napig nem tisztázott. Vannak azonban olyan tényezők, amelyek kedveznek a betegségi kialakulásának.

Egyrészt genetikai okokat sejtenek a háttérben, mivel tapasztalható a betegség ugyanazon családon belüli gyakorisága. A nemeket illetően is megállapíthatók különbségek, a nőknél ugyanis kétszer olyan gyakran fordul elő a betegség, mint a férfiak körében. Mivel a betegség a terhesség alatt általában súlyosbodik, hormonális okokat is tulajdonítanak a kialakulásának. Végezetül a kanyarót is a lehetséges okok közé sorolják.

Az orvostudomány jelenlegi állása szerint nem ismert olyan intézkedés, amellyel megelőzhető lenne az otoszklerózis megjelenése.

Milyen tünetei vannak a betegségnek?

A betegség legtöbbször egyre erősödő halláscsökkenéssel jelentkezik a 20. és az 50. életkor között. A halláscsökkenésben szenvedők mintegy 5–9 százalékánál diagnosztizálnak otoszklerózist. A vezetéses típusú halláscsökkenésben szenvedő betegeknél pedig az esetek 18-22 százalékában a csontosodás a kiváltó ok. A halláscsökkenés kezdetben legtöbbször csak az egyik oldalon jelentkezik, a betegség előrehaladtával azonban mindkét fülre kiterjedhet. Gyakran eltérő mértékben érintett a két fül. Egyes betegek azt mondják, hogy hangos környezetben jobban hallanak. A betegség további lehetséges tünetei a fülzúgás (legtöbbször a mély hangok tartományában) és a szédülés. Mivel a csontosodás hosszabb idő alatt megy végbe, előfordulhat, hogy az otoszklerózis a halláscsökkenés jelentkezése előtt évekig rejtve marad. A betegek általában nem éreznek fájdalmat.
Javasoljuk, hogy konzultáljon fül-orr-gégésszel. Bár a dobhártya, a középfül és a fülkürt vizsgálata során a betegség rejtve maradhat, ritka esetben az úgynevezett Schwartze-tünet (flamingó-tünet) diagnosztizálható a csontosodás jeleként. Schwartze-tünetnek nevezik a dobüreg falán lévő, a fülkürtön áttűnő rózsaszínű foltot.

A betegség kimutatása nem egyszerű, de különböző audiometrikus mérésekkel (hallásküszöb-vizsgálat, beszédaudiometria és impedancia mérések) lehetséges. Egyes esetekben további vizsgálatokra, pl. egyensúlyvizsgálatra, fülkörnyéki röntgenre vagy TCS-re is szükség van az aktív gyulladási gócok kimutatásához.

Hogyan kezelhető?

Az otoszklerózis kizárólag műtéttel kezelhető sikeresen. A gyógyulásra ilyen esetben rendkívül nagy az esély: az otoszklerózisban szenvedő betegek több mint 90 százalékának javul a hallása a műtét után, és körülbelül minden másodiknál megszűnik a fülzúgás. Ezzel szemben a gyógyszeres kezelések mindeddig kevés sikerrel jártak.

Korábban kizárólag stapedektómiát (stapes = kengyel) hajtottak végre, melynek során teljesen eltávolítják a kengyelt és a kengyel talpának egy részét. A kengyelt ilyenkor egy az üllőhöz kapcsolódó protézissel helyettesítik. Ennek az eljárásnak stapesplasztika a neve.

Napjainkban leginkább a stapedotómiát alkalmazzák. A stapedotómia során a kengyelnek csak a felső részét távolítják el, a talp érintetlen marad. Lézersugárral vagy apró tűvel kis lyukat fúrnak a talpba, és behelyeznek egy protézist. Manapság ez a leggyakoribb műtéti eljárás, mivel kevesebb komplikációval jár. Különösen a lézeres stapedotómiát tartják rendkívül nagy pontosságúnak.

A felhasznált protézisek segítséget nyújtanak abban, hogy a csontocskák rezgései közvetlenül továbbjussanak a belső fülre. Ezzel áthidalják az eltávolított kengyelt, és a többi, egészséges hallócsontocska rezgéseit a protézis veszi át.

Az ilyen műtéti beavatkozást helyi vagy általános érzéstelenítéssel végzik. A műtét menetével és kockázataival kapcsolatban további felvilágosítást kaphat fül-orr-gégészétől.

Azok a betegek, akik csekély mértékű halláscsökkenésben szenvednek, a hallásuk javítása érdekében alternatívaként a hallókészülékek használatát is megfontolhatják. A csontosodás fokozódását ez azonban nem állítja meg, így rendszeresen ellenőrizni kell a hallást.

Összefoglalás

A fülben zajló csontosodás alapvetően jól kezelhető. Ha úgy érzi, hogy rosszabbul hall, keressen fel egy audiológust. A hallás csökkenése sok különböző betegség jele lehet, ezért annak okát mindig szakemberrel kell kivizsgáltatni.