Hangerő és decibel

A hangerőt a hangnyomásszinttel mérjük, mértékegysége a decibel.

Az összes általunk érzékelt zaj tulajdonképpen a légnyomás dobhártyánkat elérő rezgése, de csakis akkor, ha eljut az agyunkig, és ott információvá alakul át. Attól függően, hogy milyen erővel érik a dobhártyát a rezgések, azaz a hangok, halknak vagy hangosnak halljuk azokat. Minél nagyobb egy hang energiája, annál hangosabbnak tűnik. A hangerő mérésére a decibel – röviden dB – mértékegységet használjuk.

A legkisebb érzékelhető hangerő, azaz az emberi fül által hallható leghalkabb hang 0 decibel. A kb. 50 dB-es hangerejű hangokat találjuk kellemesnek, a kellemetlen hangerő 100 dB körül indul, és kb. 120 dB-nél érjük el a fájdalomküszöböt. Fontos tudni, hogy a 100 dB nem kétszer olyan hangos, mint az 50 dB. A hangerő érzékelése mindig szubjektív, és az egyedi hallóképességtől függ, de alapvetően kijelenthetjük, hogy 10 dB-es hangerő-növekedést nagyjából kétszer olyan hangosnak érzékelünk. Ennek megfelelően a 60 dB-es hangerőt kétszer olyan hangosnak találjuk, mint az 50 dB-est.

Nagy zajban tehát fontos a fül védelme, hogy elkerüljük a zaj által okozott halláskárosodást. A zenerajongók számára ajánlott füldugókhoz hasonló, különböző hallásvédők csak a zavaró, káros frekvenciákat szűrik ki.

Ha továbbra is jól szeretne hallani, az élet bármely területéhez talál megfelelő hallásvédőt:
» Hallásvédők

A zajszint mérése bonyolult számításokat igénylő és összetett feladat. A mérések könnyebb érthetősége érdekében ezért bevezették a decibelskálát. Ez a skála az emberi hallás azon sajátosságát veszi figyelembe, hogy az alacsony zajszinteket kiválóan megkülönböztetjük egymástól, míg a magas decibeltartományon a nagy hangnyomás-különbségeket sem észleljük annyira pontosan. Különböző szűrőkkel ezért érzékelésünknek megfelelően legyengítik vagy szabályozzák a különösen mély vagy magas frekvenciákat. A skálán megadott érték ezért jobban megfelel az érzékelésünknek, és mérhető. A dB-értéket legtöbbször dB (A) mértékegységben adják meg – ahol az „A” az A-szűrő, azaz a zajszint úgynevezett A-súlyozógörbéjének használatát jelöli.

A decibelben megadott értékek tehát csak első pillantásra lineárisak, azaz 120 dB kétszer olyan hangosnak tűnik, mint 60 dB. Ez azonban nem így van, mivel a decibelskála logaritmikus alapú. A mért értékek szempontjából ez azt jelenti, hogy egy körfűrész nem kétszer olyan hangos, mint egy normál hangerejű beszélgetés, hanem annak relatív hangnyomása éppen 1000-szer nagyobb.

Az úgynevezett dB(A) hangmérési skála mellett a dB(HL) skála is ismert, ez utóbbit a fül-orr-gégészek és az audiológusok használják a siketség megállapításához.

A szélben susogó levelek, egy szúnyog vagy egy korszerű számítógép hangereje pontosan 10 dB. A suttogás körülbelül 30 dB, míg egy hétköznapi beszélgetés úgy 60 dB-en zajlik. Egy hangosan síró csecsemő egy motorkerékpárhoz hasonlóan mintegy 80 dB-es zajt bocsát ki. Aki szeret diszkóba járni, ugyanakkora zajszintnek (akár 110 dB-nek) teszi ki magát, mint amekkorára egy légkalapács vagy egy körfűrész képes. A sugárhajtású repülőgépek zajszintje mintegy 130 dB, ami megegyezik a fül fájdalomküszöbével. Különösen hangosak és károsak a pofonok vagy a fül közelében felrobbantott petárdák: ezek akár a 180 dB-t is elérhetik. Természetesen az is befolyásolja azt, hogy milyen hangosnak érezzük és mennyire találjuk zavarónak az adott zajt, hogy a zajforrás és a fül milyen távolságra van egymástól.

Elsősorban azok, akik a foglalkozásukból adódóan naponta ki vannak téve egy bizonyos zajszintnek. Az ő esetükben fennáll annak a veszélye, hogy előbb vagy utóbb hallássérültté váljanak. Számos foglalkozás fúrógépek, motoros fűrészek, repülőgépek vagy valamilyen zene tartós hangjával jár. Az erdészek, útépítők és az építkezéseken, illetve a gyárakban dolgozók ezért ugyanúgy a veszélyeztetettek közé sorolhatók, mint a zenekari árkokban dolgozó hivatásos zenészek vagy a diszkókban rendszeresen fellépő DJ-k.