Hiperakuzis

Teljesen normális, ha kellemetlennek érezzük a túl hangos zajokat. Ha azonban nem bírjuk elviselni a hétköznapi zajokat, az nem természetes. Ezt a hallás-túlérzékenységet hiperakuzisnak nevezzük, és olyan probléma, ami nagy mértékben megnehezíti az érintettek életét. A hiperakuzis a halkabb és közepes erősségű zajokkal szembeni rendellenes túlérzékenység. Az érintett személy csak korlátozottan viseli el a hétköznapi zajokat, és kerüli az olyan megszokott helyzeteket, amelyek ingerültté teszik vagy szorongást okoznak számára. Szeretne részletesebben tájékozódni a témakörben? Az alábbiakban megismertetjük 5 hasznos tudnivalóval a hiperakuzissal kapcsolatban.

A megszokott zajok kellemetlenséget okoznak.

Nincs szükség ahhoz különleges zajra, hogy kellemetlennek érezzük: bizonyos esetekben a kutyaugatást, a porszívó zaját, a gyereksírást, a telefoncsörgést vagy akár a nevetést is érezhetjük fülsértőnek.

Nem szabad azonban összetéveszteni a helyzetet a mizofóniával. Míg hiperakuzis esetén a mindennapos zajokat érezzük kellemetlennek, mizofónia esetén pontosan meghatározott és általában ismétlődő zajokkal, pl. óraketyegés, gépelés zaja, csöpögő csap vagy akár rágás hangja iránt viseltetünk ellenszenvvel.

A füldugók csak rontanak a helyzeten.

A csendben a hallórendszer még jobban felerősíti a zajokat. A füldugó használata tehát ahelyett, hogy csökkentené az érzékenységet, növeli a zajok intenzitását, és még nagyobb kellemetlenséget okoz.

Ezenkívül az érintettek gyakran elszigetelődnek, hogy elkerüljék a kellemetlen zajokat. A zajhatások kerülése azonban az érzékenység fokozódásával jár.

Ha valaki túlérzékeny a hangokra, az nem azt jelenti, hogy jobban hall.

A hiperakuzisban szenvedők nem rendelkeznek „szuperhallással“, és nem hallanak jobban az ép hallószervű embereknél. Az érintett személy hallása normális, kizárólag a zajtűrési képessége tér el a normálistól.

Az emberek általában a legfeljebb 90 decibeles hangerősséget – találják elviselhetőnek, ami nagyjából egy hajszárító vagy egy konyhai robotgép hangerejének felel meg. Hallás-túlérzékenység esetén ennél kisebb zajszintet sem képesek elviselni az érintettek. Egy normál hangerővel zajló beszélgetés például 60 decibel. Ez már zavarja a túlérzékeny személyeket.

A problémához fülzúgás is társulhat.

A fülzúgás egyfajta hangillúzió, amely azzal jár, hogy az érintett személy folyamatos sípolást hall. E belső zajt különböző tényezők okozhatják, többek között a túl erős zajok, az öregedés, a cukorbetegség, fülfertőzések, akusztikus trauma.

A hiperakuzis a fülzúgás egyik szövődménye. Úgy alakul ki, hogy az áthaladó zaj elviselhetetlenné válik, és egyre érzékenyebbé teszi a hallást.

A probléma egyik kezelési módja az alvás közbeni hangterápia,

hiperakuzist gyógyító gyógyszerek vagy műtéti eljárások nem állnak rendelkezésre. Léteznek olyan terápiás eszközök, amelyek célja a kellemetlen érzés megszüntetése és az érintett életminőségének javítása, ezek közül az egyik a már említett alvás közbeni hangterápia.

Az agy soha nem áll le, ezért alvás közben fehérzaj-terápiával csökkenthető az érzékenység. A módszer a következőképpen működik: az érintett alvás közben halk, kellemes zajt hall – fejhallgató nélkül, mivel az a cél, hogy a hang keveredjen a környezeti zajokkal.

Az agy pedig így alvás közben megtanulja, hogy az ekkora intenzitású zajok nem jelentenek fenyegetést. Lassan kell növelni a hangerőt mindaddig, amíg nem zavaró.

A hiperakuzis röviden hallás-túlérzékenységet jelent. Ha ismerősnek találja a fent leírt helyzetet, keressen fel egy szakembert, aki megvizsgálja, és megfelelő kezelési módszert tud ajánlani, így enyhítheti a problémáját, és normális életet élhet.

Kapcsolódó cikkek