A hallásveszteség fokozatai

Kisfokú hallásveszteség esetén problémát okozhat a 40 decibelnél halkabb hangok észlelése. A halk beszéd, a hűtőszekrény zúgása vagy az óra ketyegése nem hallható. Ha a hallásveszteség ebbe a kategóriába tartozik, akkor még nem okoz nehézséget a hangos vagy intenzívebb magánhangzók meghallása. Azonban a lágyabb mássalhangzók közül néhány már problémát jelenthet. Ha gyakran kell arra kérnie másokat, hogy beszéljenek hangosabban, mert nem hallja őket, akkor érdemes szakemberhez fordulnia, aki elvégzi a hallásvizsgálatot. Ha tudni szeretné, milyen ez az állapot, dugja az ujját a fülébe, és figyelje meg, mit hall így az emberi beszédből.

A közepes fokú hallásveszteség egy fokozattal magasabban van a súlyossági skálán. Ilyen mértékű halláskárosodással a 40–50 decibel alatti hangok észlelése problémát okozhat. Ilyenkor már nemcsak a lágy mássalhangzók, hanem a magánhangzók is nehezen kivehetővé válnak. A mérsékelt hallásveszteségben szenvedők hallókészülék nélkül is hallanak ugyan, de gyakran nem értik meg a beszédet. Ebben a szakaszban a legtöbb páciens már túljut a tagadás fázisán, és felismeri, hogy súlyos hallásproblémája van.

Súlyos fokú hallásveszteség esetén nem észleli a 70–90 decibel alatti hangokat. Előfordulhat, hogy még a telefon csengését sem hallja. A jobb életminőséghez elengedhetetlen a hallókészülék vagy a cochleáris implantátum. Ha még nem tette meg, forduljon szakemberhez, aki elvégzi a szükséges vizsgálatokat.

Ebben a stádiumban csak a 90 decibelnél erősebb hangokat hallja. Még a nagyon erős zajokat, például a repülőgépek motorját sem észleli. A kritikus hallásveszteség nagyon súlyos állapot, és ebben a helyzetben az érintett gyakran kénytelen szájról olvasni, hogy kommunikálni tudjon másokkal. Ezen a ponton a hallókészülék is csak részleges javulást kínál, elősegítve a környezet hangjainak észlelését és bizonyos mértékben a szóbeli kommunikációt.