A hang egy fizikai folyamat

Az agyunk által befogadott információk 90 százaléka vizuális jellegű, így az emberi agy az ilyen típusú ingereket könnyedén dolgozza fel. Mivel a fény is vizuális információ, így működését is könnyebben megértjük. 

A fénnyel ellentétben a hanghullámok számunkra nem láthatóak. Míg a látásromlást rögtön észreveszi az ember, a hallásveszteség nem mindig egyértelmű. A halláskárosodás kezdeti stádiumában sokan azt hiszik, hogy nem a hallásukkal van a probléma, hanem azzal, hogy mások nem beszélnek elég hangosan. 

A halláskárosodást az teszi különösen kellemetlenné, hogy nehezünkre esik a hangot fizikai folyamatként elképzelni. Sokszor nem nyilvánvaló, hogy a fülünk vagy a külvilág okozza-e a hallásproblémát. 

Hanghullámok

A hangok lényegében rezgések, melyek az energiaátvitel eredményeként jönnek létre. Az energiaátvitel, ami egy leejtett csésze és a fapadló között történik, egy határozott – bumm! - hangot ad ki; ha viszont a csésze összetörik, a csésze szétesése által keltett energia teljesen más hangot kelt.
Ez az energia rezgéseket kelt a levegőben, amelyek hullámokként terjednek. Ezek a hullámok szilárd felületeken is áthaladhatnak (feltéve, hogy a felületek viszonylag vékonyak), ezért hallhatók például az ajtón kívüli zajok.

Ha valaki bekopog az ajtón, a házban tartózkodók többnyire meghallják azt. Ennek oka, hogy az energia az ajtó belsejébe kerül. Ha viszont valaki az ajtótól egy pár centire kopogtatna egy fadarabot, azt már jóval kisebb eséllyel hallanánk meg.

A fül

A hang lényegesen lassabban terjed, mint a fény. Ez az oka annak, hogy az olyan jelenségeknél, amelyek jelentős látványt és hangot keltenek, a látvány hamarabb jelenik meg, mint a hang. Ennek a fenoménnek egyik példája a tűzijáték.

A fülünk három részre tagolható: kívül található a külső fül, ezt követi a középfül, majd a belső fül. A környezetből érkező hangok a fülön át először a külső hallójáratba jutnak, ahol a belső fül által is érzékelhető formába alakulnak át. A fül anatómiája lehetővé teszi, hogy a belső fül minél könnyebben dolgozhassa fel a beérkező hanghullámokat.

A következő szakaszban a külső- és a középfül által felvett és vezetett hangok elérik a dobhártyát. A dobhártya egy membrán, amely a hanghullámokra reagálva rezeg, egy olyan dobhoz hasonlóan, mint amit egy dobverővel ütnek. Amikor a hang belép a középfülbe, a hanghullám felerősödik. A dobhártya vibrációja segítségével több csont is mozgásba jön, amelyek karokhoz hasonlóan a hangot a belső fülbe juttatják.

A belső fül a hallójáratnak az a része, ahol a hang leginkább életre kel. Amikor valakinél hallásprobléma lép fel, az általában a belső füllel kapcsolatos problémára vezethető vissza.

A belső fül egy csigaházra hasonlít és "cochlea" néven ismert. A "cochleáris implantáció" neve ebből szóból ered.

A belső fülben található a Corti-féle szerv, amely több ezer apró érzékelő szőrsejtet tartalmaz, amelyek a hanghullámok rezgéseit elektromos jelekké alakítva az agynak továbbítják. 

Az agy szerepe

Miután fülünk már befogadta a beérkező zajokat, a csiga pedig elektromos impulzusokká alakította őket, a hallás folyamatának legnagyobb munkával járó szakasza kezdődik el. Az agynak ugyanis ekkor a bonyolult idegi impulzusokat gyorsan elemeznie és értelmeznie kell. Érzékszervi neuronjaink hanginformációt továbbítanak az agy különböző részeibe. A halántéklebeny, a hallókéreg és a talamusz azok a hallási útvonalak, amelyek segítségével a jeleket az agy értelmezi.
Az agy kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy felismerje, pontosan milyen hangot hallunk. Ha halláskárosodást szenvedünk, rossz jel juthat el az agyunkba. Ennek egy potenciális következménye, hogy két hasonló hangzású dolgot nem tudunk egymástól megkülönböztetni, mint például egy nyöszörgő kutyát és egy nyikorgó széket. 

Hogyan változtatja meg a halláskárosodás érzékelési képességünket

A halláskárosodás megzavarja szervezetünk azon képességét, hogy feldolgozza a fülünk által befogadott hanghullámokat. Ha valaki halláskárosodást szenved, az nem jelenti azt, hogy a füle nem működik. Azt viszont jelentheti, hogy a fül egy része hibásan működik.

A halláskárosodás leggyakoribb típusa a szenzorineurális halláskárosodás. Ez általában akkor fordul elő, amikor hangos zaj, magas frekvenciák vagy öregedés következtében a belső fülben elhelyezkedő apró szőrsejtek károsodnak.
Hallósejtjeink más okokból is megsérülhetnek. Kábítószer-használat, fejsérülés, bizonyos betegségek és daganatok is okozhatnak károsodást. Egyes esetekben, súlyos fülfertőzés is vezethet a szőrsejtek sérüléséből fakadó maradandó halláskárosodáshoz.

A halláskárosodás mértékétől és a károsodott szőrsejtektől függően különböző helyzetek fordulhatnak elő. Egyesek például egyáltalán nem hallanak bizonyos hangerősségeket vagy frekvenciákat. Mások pedig az alacsony frekvenciájú hallásvesztés miatt a legtöbb hangot jól hallják, kivéve a mély hangokat. Megint mások félreértelmezhetik a bejövő hangokat.

Tudjon meg minél többet a halláskárosodásról

Bár ijesztő szembesülni a hallásveszteséggel, érdemes minél többet megtudni a halláskárosodásról és a hanghullámok működéséről. Ne csüggedjen, a hallásromlásra van megoldás. Bátran forduljon hozzánk tanácsért.
A jelen cikkben található információk kizárólag oktatási és tájékoztatási célokat szolgálnak. Ezek az információk nem helyettesítik és nem váltják ki a szakszerű orvosi tanácsadást. Ha bármilyen kérdése van egészségével kapcsolatban, keresse fel kezelőorvosát, vagy egy egészségügyi szakembert.